A keresés a cikk rovatnevében, címében, szerzőjének nevében, az absztraktjátban és a szövegében történik.

„Szerencséje annak van, aki megdolgozik érte.” – interjú Tápai Tibor szövetségi kapitánnyal
 242
Bronzérem, negyven fok, nagy küzdelmek, győzelem és vereség, a gyeplabda Európa-bajnokságon mindenből jutott a nemzeti válogatottnak. Tapsi, azaz Tápai Tibor többszörös válogatott egykori játékos, jelenleg a csapat vezetőedzője és szövetségi kapitánya mellettem ül a hazafelé tartó buszon. A hét eseményeiről beszélgetünk.

Szerző: Kiss Katinka

KK: Kezdjük az elejéről Tibi, két nyertes mérkőzéssel nyitottunk az Eb-n!

TT : Úgy érzem közel a legerősebb keret vállalta a szereplést, amatőr sportolókról van szó, szabadság terhére, családi nyaralás helyett jöttek el. Van, aki fizetést sem kap erre az időszakra a munkahelyéről. Tiszteletet parancsol, hogy vállalták a hosszú felkészülést. Külön kiemelném azokat, akik az utolsó szűkítésnél estek ki, őket is köszönet illeti. Összességében a harmadik helyet vártam, a torna elején ezt letudtuk. A fiúk az első perctől kezdve odatették magukat, fejben ott voltunk. A Gibraltár elleni jó játéknál láttuk, hogy a szlovénok ellen is lehet esélyünk. A 2:2-es félidő sokat adott vissza abból, amit a felkészülés során megpróbáltunk elérni. Nagyon fontos tényező, hogy a válogatott szereplését kilenc fős csapat támogatta. Annyira jól le voltak osztva a szerepek stábon belül, én voltam már szakvezető az U21-es Eb-n, felnőtt válogatottal is többször voltam már edző, a 90-es évek eleje óta járok Európa-bajnokságokra, de most hihetetlen jól szervezett volt az ellátásunk. Semmi más dolgunk nem volt, csak a játékra koncentrálni.

Tibi és a válogatott a nulladik napon

KK: Ahogy láttuk, kiegyenlített volt a játék a tornagyőztes Gibraltárral, a szlovénok ellen mégsem sikerült nyerni. Mi lehet ennek az oka?

TT : A szlovénok ellen pihenőnap nélkül álltunk ki játszani, jónak tűnt a kezdés. Tudtuk, hogy jól kontráznak, abból szereztek kiskornert. Amiben fejlődnünk kell az a játék tempójának fokozása. Ebből adódóan a helyzetkihasználás. Az sem volt a legtökéletesebb. Az eddigi tapasztalat szerint a kiskornerek értékesítése legtöbbször sikertelen, az előző Európa-bajnokságon 30 kiskornerből egyet-kettőt tudtunk szerezni. Most már ugyanúgy sikerültek a kornerek, ahogy előtte megbeszéltük, így tudtuk tartani a lépést mindenkivel.

A képen Löschnig Tamás, a nagypályás szezon legjobb játékosa Tibivel

KK: A nézők soraiból hallottam suttogást, hogy sok múlott a szerencsén is.

TT : Szerencséje annak van, aki megdolgozik érte. Még nem dolgoztunk annyit, hogy szerencsénk legyen. Két évvel ezelőtt szerencsénk volt, most kevesebb csapat volt, most nem volt szerencsénk. Erre a sorozatos terhelésre nem nagyon lehet felkészülni otthon.

KK: Hogy érted?

TT : A finnek és ciprusiak ellen azok a technikai elemek hiányoztak, amiket a többi csapat tud gyakorolni. Alkalmas pályával. Nekünk a pályahiány miatt korlátozott felkészülési lehetőségünk van. Egészen más technikával lehet a gumival feltöltött pályán játszani. Nekünk még nem sikerült ilyet létrehozni, ahol megfelelően tudnánk edzeni. Amíg csak bérelni tudunk, addig sokat kell alkalmazkodni, mások is bérlik a pályát, későn kezdődik az edzés. A hétfői nap közel sem volt ideális a vasárnapi bajnoki mérkőzések után. Hálás vagyok a csapatomnak, hogy nagy számban jelen voltak az edzéseken a lehetőségekhez képest. Ha Magyarországon tudnánk felkészülési mérkőzéseket játszani, meg rendelkeznénk nemzetközileg elfogadott pályaborítással, több esélyünk lenne. Nem realitás olyan csapatot elkapni, akinek korlátlan lehetősége van, jobb körülmények között. Ha Gibraltárral tíz meccset játszhatnánk, nincsenek olyan távolságra tőlünk, hogy ne érhetnénk be őket. Egyelőre itt tartunk. Minden játékosommal elégedett vagyok, egyesével meg szoktam dicsérni őket. Maximálisan elégedett vagyok a csapatösszetartással is, egy pillanatra sem éreztem a klubok közti klikkeket, bármilyen széthúzást, múltbéli sérelmeket. Volt már olyan Eb, amikor érezhető volt a feszültség. A mostani összetartás több mindennek is köszönhető, a hosszú felkészülés és megfelelő személyiségű játékosok kiválasztása. Nem csak játéktudás, hanem megfelelő személyiség is kell ahhoz, hogy valaki hajlandó legyen beépülni egy rendszerbe.

KK: Mennyire voltak fegyelmezettek a játékosok a mérkőzések alatt?

TT : Összességében fegyelmezetlenség a játékosok részéről nem volt, lapok előfordultak, de nem volt jelentősebb emberhátrányunk kiállítás miatt. Annak is nagyon örültem, hogy sérülés nem történt. A korábbi tapasztalatok alapján Eb-n a sorozatos terhelés miatt a 2-3. mérkőzés környékén már több sérülés is előfordult. Most egységesen egészséges maradt a válogatott, jó időben és megfelelő mennyiségű gyúrást kaptak a játékosok.

KK: Mondjuk azért a fejüket egyszer-egyszer meg lehetett nézni gyúrás közben, volt hogy fájt nekik az izomlazítás.

 

Kozári Benedek és Papp Gergely a gyúrópadon

TT : Nem baj, ha fáj. Ez szükségszerű fájdalom.

KK: Melyik volt a legstresszesebb pillanatod?

TT : Minden meccs egyforma, én mindig nyerni akarok. Ugyanolyan stressz az is, amit kötelezőnek mondanak, meg az is, amit nem. A „kötelezőket” is meg kell szerezni, az ellenfél nem azért jön oda, hogy megadja magát. Két éve a norvégoktól úgy kaptunk ki, hogy egy gólhelyzetük volt összesen, azt használták ki. A kötelezőket most meg tudtuk nyerni.

 

Egy "nem kötelező" meccs félidejében...

KK: Ha a szerencsét nem tekinted tényezőnek, azért korrekt és képzett bírót kifogni a meccsekre nem hátrány.

TT : Nem lehet elvárni olimpiai szintű bírókat, minden ország hoz egyet, van egy kultúra, egy bizonyos színvonal. Négy játéknapon négy különböző felfogásban vezették a mérkőzéseket, amit elég nehéz volt követni. Ami az egyik napon zöld vagy sárga lapot érő szabadütés, az a másik napon sima szabadütés, kiállítás nélkül. Ezt nehéz feldolgozni. Kaptunk lapokat, próbáltunk fegyelmezettek lenni, de ha napról napra nincs következetesség, akkor nehéz higgadtnak maradni. Aztán ha nyugtatnak, akkor még idegesebb vagyok.

KK: Mennyire volt hasznos a videóelemzés?

TT : Videóelemzés nélkül a ciprusiakat és a finneket sem vertük volna meg.

KK: Mit szólsz, hogy Petővári Balázs lett a bajnokság legjobb kapusa?

TT : Ez a szívemnek nagyon nagy öröm, ritka hogy magyar kapust jutalmaznak ezzel a címmel európai szintű eseményen. Egészen kiemelkedő. Az utolsó meccsen láttunk tőle hihetetlen bravúrokat, volt lehetősége megmutatni a tehetségét.

Petővári Balázs

„Csak a legfanatikusabbak maradnak, akik szerelmesek ebbe a sportágba.”

KK: Bronzéremmel hazatérni egy Európa-bajnokságról nem rossz, sőt! Te mégis csalódottnak tűnsz.

TT : Nem vagyok csalódott, de nem vagyok boldog. Vannak korlátok, mint pl. hogy fiatalkorban milyen fejlődést tudunk adni, milyenek a körülmények vesznek körül. Végigkísér minket évtizedek óta a felállás - úgy megyünk ki egy háborúba, hogy nincsenek fegyvereink. Ez a legrosszabb érzés, halljuk a himnuszt, tudjuk, hogy az országot képviseljük, de mégsem tudjuk a körülményeink miatt a legjobbat kihozni, ill. generációk nőnek fel úgy, hogy nem tudjuk mit is hozhattunk volna ki. Ez a bánatom, ami végigkíséri a karrieremet. Voltak olyan időszakok, amikor megoldódni látszott a pályakérdés, de hosszútávon nem lett megoldás. Úgy képviseljük Magyarországot, hogy egyetlen válogatott mérkőzés sincs Magyarországon. Mindent, amit tanulni szeretnénk, külföldön kell elsajátítanunk. Olyan ez, mint ha bicikliversenyen kempingbiciklivel indulnál, vízilabdázni térdig érő medencében próbálnál. Nekünk ezt így kell megoldani.

„Akinek nem ez az élete csak ránéz, sokszor mondja: mi értelme van ezt csinálni?! Evezős versenyen kajakunk van, de evezőnk nincs. Tudok még sok ilyen hasonlatot, ezért vagyok különösen motivált.”

Látom milyen jó a sportág, rengeteg emlék fűz hozzá. Mindenkinek tetszik, aki megismeri.

Ha a magyar sportvezetésnek fontos, hogy egy olimpiai sportág életben maradjon, akkor egy pályával mentőövet kell, hogy nyújtson egy fuldokló sportágnak. Tőlünk lenne elvárás, hogy építsünk egy pályát 150 millióért, egy telekre, amit már megvettünk 50 millióért, de bármennyire is szeretjük a sportágat, nem tudjuk megtenni. Más sportolóktól sem kérik, hogy építsenek uszodát vagy stadiont. Olimpiai sportág jogán egy próbát megérne, hogy milyen eredményeket érnénk el, ha csak egyetlen pályához hozzá tudnánk jutni. Ha magyar néző szeretne látni válogatott mérkőzést, ne csak külföldön tehesse meg. Hálás vagyok azoknak a nézőknek (köztük játékosok és hozzátartozók), akik eljöttek Szlovéniába, hogy láthassák a válogatottat játszani.  

KK: Hogyan tovább az Eb után?

TT : Előre kell nézni a Világligába, várjuk a fiatal játékosokat! Legyenek olyan jelentkezők, akik dolgozni szeretnének. A bajnoki mérkőzéseket is ilyen szemmel nézem, a következőkben is így fogom. Érdeklődve figyelem az új, ismeretlen játékosokat, az ajtó mindenki előtt nyitva áll.

 

Tápai Tibor, szövetségi kapitány

GRATULÁLUNK!