Röviden az én mentoromról: David Passmore a TCP koordinátora, a Dublini egyetem sporttudományos vezetője, az U21-es ír női válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, pár évvel ezelőtt pedig az ír férfi válogatott szövetségi kapitánya volt, valamint Nagy-Britannia edzőjeként kétszer vett részt Olimpián.

A húsvéti gyakorlati foglalkozás valójában már három héttel ezelőtt megkezdődött, ekkor ugyanis minden mentor felvette a kapcsolatot a hozzá tartozó tagokkal és kiosztottak egy-egy feladatot, amiről prezentációt kellett készíteni és az első napon bemutatni, valamint egy-egy gyakorlattal készülni az adott témában. Az idő takarékos kihasználása miatt végül minden edzőnek csak az egyik feladatot kellett prezentálnia, vagy az elméletit, vagy a gyakorlatit, de az előkészületek nem vesztek el, minden fontosat megosztottunk egymással.

Az első napon szintén csatlakozott a mentorokhoz Andreas Prause, aki az egyik leghíresebb német sportpszichológus. Andreas egészen új megvilágításba hozta a csapatépítés fogalmát, sporttudományos magyarázatokkal kiegészítve, hogy mikor mi zajlik le a játékosok fejében. Szintén kiemelte a csapat mögötti stáb fontosságát.

A kisebb nemzetekből érkező edzőkkel itt néha nagyokat pislogtunk egymásra, de végül arra jutottunk, hogy valójában mindenhol meglenne a lehetőség egy felkészültebb, egységesebb stábbal jobb eredményeket elérni, legalább válogatott szinten.

Még szintén az első napon a mentorok mindenkivel egyesével leültek és személyre szabott fejlődési ütemtervet beszéltünk meg, rövid, közép és hosszú távú célokkal.

A második napon folytattuk a sporttudományos részt, ezúttal magáról az edzőről és az általa betöltött szerepekről volt egy interaktív prezentáció, majd utána a gyakorlati feladatok következtek délelőtt. Meglepően hamar eltelt a nap fele.

Ebéd után minden csoport megkapta a maga feladatát és átmentünk az Oranje-Rood pályára, hogy az EHL KO16 legjobb csapatait elemezhessük. Minden meccselemzés kulcsa a jó videófelvétel, amit ezúttal volt szerencsénk a hazaiaktól megkapni (ráadásul a legjobb helyről készítettet), így nekünk nem kellett a videózással foglalkozni, minden erőforrást a feladatra tudtuk összpontosítani. A nap zárásaként a meglévő jegyzetekből/felvételekből a csoportok ismét prezentációt és gyakorlati feladatot készítettek, amit a következő nap délelőttjén kellett bemutatni.

A harmadik nap immár a második mintájára indult, prezentációk a teremben, majd gyakorlatok a pályán. Andreas már nem volt velünk, helyette viszont John Bessel, a belga férfiválogatott elemzője tartott egy rendkívül informatív előadást a videóelemzők szerepéről és a jelenlegi trendekről. Ahogy láttam, még a tapasztalt, profi edzők is rácsodálkoztak milyen hatékonysággal, hozzáértéssel tud John segíteni a csapatának.

Az előadás után mindannyian kicsit más szemmel mentünk ki a pályára és próbáltuk a ránk kiszabott feladatokat elemezni, majd megoldást találni rá.

Kellemes meglepetésként összefutottunk Marijke Fleuren EHF elnökkel is, aki látva, hogy csak egyetlen női edző van jelen, kiemelte mennyire fontos feladatnak tartja a női szakág fejlesztését.

Az ismét éjszakába nyúló felkészülés után az utolsó nap reggelén különösen fontos volt, hogy a prezentációk érdekesek, figyelemfelkeltőek legyenek. Úgy gondolom ennek minden csapat meg tudott felelni, de persze a mentoroktól a megszokott módon ismét érkeztek javító szándékú kritikák, immár az egész elmúlt pár napra vetítve.

Az előadások után Simon Letchford, az EHL-ből kieső RC Bruxelles vezetőedzője látogatott el hozzánk. A találkozó különösen érdekes volt annak fényében, hogy az egyik feladat az edzői viselkedések megfigyelése, összehasonlítása és elemzése volt, pont a Dragons - Bruxelles meccsen, így élesben tudtuk megbeszélni, hogy vajon mikor mi zajlott a fejében és mennyire vontunk le helyes következtetéseket a testbeszédéből.

A találkozót a mentorok beszéde, majd egy közös ebéd zárta.

Itt azonban a folyamat még nem ért véget, a mentorokkal tartott folyamatos online kapcsolat mellett augusztusban folytatódik a gyakorlati rész, ezúttal az Európa Bajnokság alatt.

Összegzésként elmondhatom, hogy az eddigi legjobb képzésen vagyok túl, ahol tényleg mindenki azért van, hogy egymást segítve, együtt fejlődjön, legyen az egy holland élvonalbeli női csapat másodedzője, vagy a 200 játékossal bíró Gibraltár szövetségi kapitánya.

Álló Marcell