A keresés a cikk rovatnevében, címében, szerzőjének nevében, az absztraktjátban és a szövegében történik.

„A hoki volt az életem” – Interjú a Fair Play-díjas Losonci Györggyel
 387
Idősebb Losonci György „A sport szolgálatában” kategóriában nyert Fair Play díjat idén. Nem csoda, tudjuk róla mennyire fanatikus, ha sportról van szó. Kevesen mondhatják el magukról, hogy annyi évet töltöttek el a gyeplabda sportágban mint ő, még kevesebben hogy fáradozásaikat valaha elismerés is kísérte. Megkérdeztük Gyuri bácsit hogyan lett oszlopos képviselője a sportágnak és mit szól ehhez a megtiszteltetéshez.

 

 

 

1957-ben kezdtem jégkorongozni a Vörös Meteorban. Kapus lettem, elég jól ment a védés. Ekkor a csapat edzője Cerva Laci bácsi – aki egyébként a szövetség főtitkára volt – javasolta, hogy kiegészítő sportként a nyári holtszezonban menjek, menjünk le gyepezni. Akkor még nem volt fedett jégpálya, így többen a jegesek közül játszottak különféle csapatokban a nyári holtszezonban. A szövetség elnöke Konorót Gyuszi bácsi volt (az István Gimnázium igazgatója). Mind a ketten részt vettek az 1936. évi berlini Olimpián. Ők szervezték újjá a sportágat az 1956-os események után. Az én gyeplabdás próbálkozásom olyan jól sikerült, hogy a kirándulásból szerelem lett. Jól ment a védés, rövidesen bekerültem a válogatottba. Akkoriban minden csapatnak saját pályája volt.

 

Ekkor a jégkorong abbamaradt?

Nem! Felmértem a helyzetet okosan, nyáron utaztunk a gyepesekkel, télen a korongosokkal. A Kádár rendszerben nehezen lehetett kijutni nyugatra, kétévenként kaptál 70 dollárt a kiutazáshoz. Mai fiatalok el sem tudjátok képzelni mit jelentett az, hogy egy évben háromszor vagy négyszer ki tudtál utazni. Megvoltak persze ezzel együtt a csibészségeink is, be tudtunk hozni sportfelszereléseket, és jó üzletet is lehetett összehozni a behozott árukból. Tudtuk melyik országba mit lehet eladásra kivinni, ill. behozni. Így lehetett a fizetésünket kiegészíteni a tiszta amatőr státusz mellett. Itthon is ment az üzletelés, volt úgy hogy 10 ütőért tudtam átigazolni két jó játékost. (Ők a Ficzere testvérek voltak.)

Tényleg? Ez akkoriban nagy szónak számított?

Hogyne! A központi sportszertárból kellett igényelni sportszereket. Nem volt rendes kapusfelszerelés, ezzel kapcsolatban elmesélek egy jó sztorit. A probléma úgy oldódott meg, hogy egy párttagot kiküldtek Londonba, hogy vásároljon egy kapusfelszerelést a válogatott részére. Azt sem tudta mi a gyephoki és megvásárolt egy krikett védőt és behozta a hófehér szarvasbőrből készült felszerelést. Én próbálhattam ki. Az első edzésen kiderült, hogy könnyedén át lehet egy erős lövéssel lőni és fájt is a kapusnak. Utána jöttek be Indiából a bambusznádas védők.

 

1974-ig jégkorongoztam, ezek után az összes energiámat a gyeplabdának szenteltem. 54 éves koromig védtem. A gyerekeim is felnőttek, őket is vittük magunkkal az edzésekre, azóta is játszanak. Sokszor szerepeltek a korosztályos és felnőtt válogatottakban. Ikertestvéremmel és gyerekeinkkel együtt összesen hat Losonci játszott a csapatban.

 

Ebben az időszakban bekapcsolódott a sportág a nemzetközi vérkeringésbe. Válogatott mérkőzéseket játszottunk külföldön és idehaza. A Fehér úti füves pályán játszott a válogatott Ausztria, NDK, Olaszország, Csehszlovákia, Jugoszlávia csapataival.

Milyen volt a régi gyeplabdások teljesítménye ebben a mezőnyben?

Hetente két válogatott edzés volt. A magyar csapat részt vett az 1970-es brüsszeli EB-n, legutóbb 2000-ben szintén Brüsszelben már csapatvezetőként voltam jelen.

 

Műfüves pálya hiányában a teremhokira koncentráltuk az ezközeinket és a magyar csapatok (Rosco, Építők) komoly sikereket értek el nemzetközi versenyeken. A B és C csoport között ingázott a mindenkori magyar bajnok. Új fejezet kezdődött 2000-ben, amikor felavattuk az Építők pályán a műfüves gyeplabda pályát, melyet társadalmi munkával hoztunk létre a játékosok segítségével.

Miért volt érdemes ennyi energiát fektetni a gyeplabdába?

Jó volt a társaság, jól esett mozogni, jól esett utazni. A sport szeretete motiválta az egészet. El nem tudod képzelni az edzőtáborokban milyen hajtás ment, hogy bekerüljél a 16 fős utazó keretbe. Egész Európát bejártuk Gibraltártól Finnországig, Angliától Azerbajdzsánig.  Szeretni kell ezt a sportot. Mi szerettük, erre neveltük a gyerekeinket is, akik még a mai napig is játszanak közel az 50-hez.

Mit szólt, amikor megtudta hogy megnyerte a díjat?

Otthon elsírtam magam. Annyi dolog volt amit a sportágért önzetlenül tettem, soha semmiféle elismerést nem kaptam, így nagyon örültem, hogy most értékelték a befektetett munkát, energiát.

Jobb később, mint soha. Jó sokat kellett erre várni.

60 évet, de összességében nagyon örülök neki. Nem számítottam rá, úgy érzem becsülettel szolgáltam szeretett sportágamat, és ennek szeretetét gyermekeimnek, játékostársaimnak is átadtam. Egy dolog azonban nagyon fáj, hogy a sportágat felügyelő sportvezetők nem biztosítottak a sportág részére egy központi műfüves pályát, így jelentős hátrányba kerültünk és visszaestünk a nemzetközi mezőnyben, de még most is bízom a felemelkedésben!

 

A díjátadó 2018. május 14-én volt a Danubius Hotel Héliában. Gyuri bácsit két fia, unokája és a szövetség alelnöke Zsoldos András kísérte el.

 

 

Kiss Katinka,
Magyar Gyeplabda Szakszövetség
Budapest, 2018.